A lapos kijelzők, mint például a PC-monitorok, felváltották a CRT (katódsugárcsöves) kijelzőket. A CRT-k fő előnye a mozgás tisztasága. Mint ismeretes, egyes lapos kijelzők a Black Frame Insertion nevű módszert alkalmazzák.
Mi a jobb minta és tartsa vagy impulzus kijelzők
Mi az a fekete keretbeillesztés, amelyet a síkképernyőknél használnak? A fekete keretek beillesztését egy különleges fajta nem kívánt mozgáselmosódásnak tekintik, amelyet az idéz elő, ahogyan megjelenítik és megváltoztatják a képet a képernyőn. A kép egy képkocka teljes idejére számos képernyőfrissítésen keresztül helyesen illeszkedik, ezt követően szinte azonnal felváltja a következő képkocka, miközben az összes képpont egységesen megváltoztatja állapotát. Ezt hívják képmegmaradásnak vagy „sample and hold„-nak.
Ez a módszer csak jó ötletnek hangzik, de természetesen kellemetlen mozgási elmosódást eredményez. Amikor a szemed megpróbál követni egy olyan tárgyat, amely az egész képernyőn mozog, a frissítés kezdetén és végén a kép egy másik részéhez rögzül.
A szemmozgás követése okozta elmosódást ez a probléma okozza, mivel a szemmozgás követése miatt a kép elmosódik a retinán. A döntő pont az, hogy minden olyan lapos kijelzőn megjelenik, amely minden egyes képkockát abszolút kiállít, amíg a következő képkocka el nem készül. Ez nem függ a sebességtől, a pixeleik állapota megváltozhat.
A CRT-kijelzőkön sokkal kevesebb mozgási elmosódás jelenik meg, mivel minden egyes frissítési ciklusban az egész pixelt újra kell rajzolni, különben elsorvad. Az elektronsugár a képernyő hátoldalán lévő foszforbevonat gerjesztésével felülről lefelé húzza a képeket. Mire a kép aljára ér, a képernyő tetején lévő foszforok már elkezdtek eltűnni. A korábbi frissítés utolsó sávjának és a következő első sávjának kihúzása közötti időtartamot függőleges ürítési időszaknak nevezzük, amikor a teljes képernyő rövidesen üres lesz. Ez a természetes „pulzáló” képtartalomhiány meglepően optimista hatással van a mozgási elmosódásra, és a lapos képernyők készítői különböző módszerekkel próbálták utánozni.
Mik az elmosódáscsökkentő módszerek
Rengeteg olyan út van, amelyen a lapos panelek megpróbálják legyőzni a mintát és megtartani a mozgás elmosódását. A legnépszerűbb a mozgásinterpoláció, más néven mozgássimítás. Ezt „szappanopera-effektusként” is ismerik, ami egy lealacsonyító cím rá.
Más tévémárkáknak is megvannak a saját címei erre a folyamatra, de minden hasonlóan működik. Képzelje el például, hogy 30 képkocka/másodperc sebességgel játszódik le egy tartalom, de a képernyő 60 képkocka/másodperc sebességgel képes frissíteni. A mozgásinterpoláció közbenső képkockákat okoz, amelyek az előtte és utána lévő képkocka egyfajta szabványa. Ez megduplázza a megkülönböztető képkockák számát, és csökkenti a mozgási elmosódás mennyiségét. Ez azonban azt a selymesen sima mozgást okozza, amitől minden úgy néz ki, mintha GoPro felvételek lennének, vagy ahogy korábban mondták, szappanopera felvételek.
Egyes kijelzők „alacsony perzisztenciájú” panelek. Ezek a panelek gyorsan villogtatják a pixeleiket, amit stroboszkópiának is neveznek, ami a pulzáló képernyőket utánozza.
Akkor a neve Black Frame Insertion (Fekete keretek beillesztése). Ez a módszer rövid villogás helyett egy teljesen fekete keretet illeszt be minden megvilágított képkocka közé. Így a háttérvilágítás, illetve OLED esetében a meglévő pixelek minden teljes frissítés után teljesen halványak maradnak.
Mik a Black Frame Insertion előnyei?
A Black Frame Insertion (BFI) egy nagyon jó technika a szemmel követhető mozgáselmosódás elnyomására. Az agyat becsapja, hogy inkább sima mozgást érzékeljen. Ennek az elmosódáscsökkentő eljárásnak az a fő előnye, hogy nem kell megbolygatni a hiteles forrásanyag képkockasebességével. Nem függ attól, hogy 24 képkocka/másodperc vagy 60 képkocka/másodperc, csak természetes, változatlan képkockák jelennek meg, és nincs szappanopera-effektus.
A BFI jó választás az olyan alkalmazásokhoz, mint például a videojátékok. Az „utólagos feldolgozás” mozgási elmosódást csökkentő technikák késleltetést építenek fel a kijelző képkockák megszerzése és megjelenítése között. A mozgásinterpoláció esetén például a kijelzőnek tudnia kell, hogy a következő képkocka hogyan néz ki, mielőtt összegezhetne egy interpolált képkockát, amelyet beilleszthet a következő és az utolsó képkocka közé.
