2016-ban a TV-k legfontosabb újdonsága az HDR (High Dynamic Range), azaz nagy dinamikatartományú videó volt, amely kibővített színmélységet és tónust tartalmaz. Az HDR nem véletlenül alakult ki. Először is, 2010-ben elkezdődtek a kijelzők minőségének javítására irányuló fejlesztések, és egyértelművé vált, hogy hamarosan olyan kijelzők jelennek meg, amelyeknél a standard videó nem lesz képes a kívánt minőségű tartalom közvetítésére. Így kitalálták, hogyan lehet javítani a tartalom minőségét további HDR adatokkal. 2016-ban jelentek meg a QLED és OLED TV-k, amelyek képesek voltak egy milliárd árnyalat (10-bites színmélység) közvetítésére, és beépített HDR feldolgozó szoftverrel rendelkeztek.
Amit tudni érdemes az HDR-ről
Az HDR metadatákat tartalmaz a kodekekben; ezeket a metadatákat videó felvételkor állítják be, vagy akkor generálják, amikor egy játékkonzol létrehoz egy videóstreamet. Talán azon tűnődsz, miért van szükség metadátumokra, amikor a szükséges adatokat közvetlenül is be lehetne építeni a kodekbe? Miért kell külön hozzáadni a metadátumokat? Ez egyszerű. Az HDR olyan kijelzők számára készült, amelyek támogatják a 10-bites színmélységet; egy 8-bites kijelző 256 fényerő gradációt mutat, míg egy 10-bites kijelző 1024-et – négyszer többet. Ha csak 10-bites kijelzők számára készítesz videót, az nem fog helyesen megjelenni 8-bites kijelzőkön. Továbbá, a kodekek tömörítik a videót a fájlméret csökkentése érdekében, így egyes színszint-sorozatok egy pixelcsoport számára vannak beállítva, nem pedig egyesével. Emellett fontos megjegyezni, hogy a videó minősége nagyon függ a jelenet világításától; például, ha egy olyan jelenetet filmezel, ahol egy asztali lámpa világít egy sötét szobában lévő asztalra, a lámpa jól látható lesz alacsony zársebességnél. Az összes többi tárgy a szobában láthatatlan lesz, és fordítva; ha nagy érzékenységű videót rögzítesz, a korábban láthatatlan részletek láthatóvá válnak, és a lámpa fényes folttá válik, amely elrejti a szomszédos tárgyakat.
Ezért a videókat olyan formátumokban szállítják, amelyeket bármely TV támogat. Bármely TV-n nézhetsz videót, még egy régi, HDR előtti modell is, de a modern TV-k magasabb szín- és kontraszt szinteket támogatnak. Ezek a TV-k képesek magasabb minőségű videót megjeleníteni, és metadatákat használnak a videó minőségének javítására, az árnyalatok és a színek pontosabb megjelenítése érdekében.
Különböző HDR formátumok jellemzőinek áttekintése
| HDR formátum | Színmélység | Fényerő (nits) | Metadátumok | Fejlesztési év | Jellemzők |
|---|---|---|---|---|---|
| Dolby Vision | 12 bit | Akár 4000+ | Dinamikus | 2014 | 12-bites színmélységet támogat, kompatibilis hardver szükséges |
| HDR10 | 10 bit | Akár 1000 | Statikus | 2015 | Alapvető szabvány, egy beállítás alkalmazása az egész videóra |
| HLG (Hybrid Log-Gamma) | 10 bit | A kijelzőtől függ | Nincs metadátum | 2016 | Kifejezetten sugárzásra készült, kompatibilis SDR és HDR kijelzőkkel |
| Advanced HDR by Technicolor | 10 bit | Akár 1000 | Dinamikus | 2016 | Rugalmas tartalomgyártás és sugárzás lehetőséget biztosít |
| HDR10+ | 10 bit | Akár 4000 | Dinamikus | 2017 | Az HDR10 továbbfejlesztett verziója, minden jelenethez alkalmazza a fényerőt és kontrasztot |
- Dolby Vision HDR: A legfejlettebb formátum, amely nagy jövőbeni tartalékot jelent, támogatja a 12-bites kijelzőket; ilyen kijelzők még nem léteznek, és a fényerőszintek beállíthatók egyes képkockákra.
- HDR10: Egy egyszerűsített formátum, ahol az HDR metadátumokat egyszer állítják be a videó elején.
- HLG (Hybrid Log-Gamma): HDR formátum metadátumok nélkül, a fényerőszintek felvételkor gamma-ként vannak rögzítve. Lejátszáskor a TV azokat a részeket jeleníti meg, amelyeket képes megjeleníteni, és a TV által nem megjeleníthető fényerőszinteket figyelmen kívül hagyja. Sugárzásra alkalmas.
- Advanced HDR by Technicolor: A Technicolor által fejlesztett formátum, amely sugárzásra van optimalizálva, és elmarad a Dolby Vision és HDR10+ szintjétől.
- HDR10+: Olyan formátum, amely hasonló a Dolby Vision-hez, és 10-bites színmélységű kijelzőkhez készült.
A két legelterjedtebb HDR formátum a videógyártásban a HDR10+ és a Dolby Vision; ezek a formátumok általában versengenek egymással. A TV-k több formátumot is támogatnak, és a támogatott formátumok a TV gyártójának preferenciáitól függnek; például a Samsung TV-k nem támogatják a Dolby Vision-t, míg az LG TV-k igen.
