SPDIF kimeneti port

Az S/PDIF a Sony/Philips Digital Interconnect Format, néha Sony Philips Digital Interface (ugyanaz a rövidítés). Ezt a formátumot a Sony és a Phillips fejlesztette ki. Ez a formátum optikai vagy koaxiális kábelen keresztül továbbítható. Valójában ez egy adatátviteli protokoll. Vagyis fontos megérteni, hogy ennek a szabványnak semmi köze a kábeltípushoz, ez a szabvány az adatok kódolására és későbbi továbbítására vonatkozik.

Mit jelent a SPDIF a TV-ben?

Az SPDIF egy adatátviteli formátum, amelyet különböző házimozi és szórakoztató rendszerelemek hangrendszerekhez való csatlakoztatására használnak.

Az AES3 szabványon alapul, és kétcsatornás tömörítetlen PCM vagy tömörített 5.1/7.1 surround hangot (mint például a DTS audiokodek) továbbít.

Ez a szabvány azonban nem támogatja a veszteségmentes térhatású hangformátumokat, mivel ezek nagyobb sávszélességet igényelnek.

Mi a különbség a Digital Audio Out SPDIF és az Optical SPDIF között?

Két SPDIF-szabvány létezik csatlakozótípus szerint: réz és optikai. Ez a két szabvány a kódolás típusát tekintve megegyezik. A különbség az, hogy a Digital Audio Out SPDIF rézkábelt használ az adatok (például a hang) továbbítására, míg az Optical SPDIF optikai szálakat használ a hang továbbítására.

Mint említettem, ezeket a kimeneteket a Sony és a Philips közösen fejlesztette ki a tévékészülékekben és más audioeszközökben való használatra. És elsősorban arra szolgálnak, hogy hangot továbbítsanak, például egy TV-ről egy külső aktív hangszóróra (például egy soundbarra).

Kezdetben az SPDIF sztereó formátumú, tömörítés nélküli hangátvitelt támogatott. További finomítás után az SPDIF támogatja a hang 5.1-es, 7.1-es és tömörített formátumú kimenetét.

Az SPDIF kimenet rövid története

Eredetileg ez az átviteli formátum az 1990-es években, a digitális hangkorszak kezdetén jelent meg, amikor a hangot digitálisan kezdték el rögzíteni CD-re.

Ekkor merült fel az igény arra, hogy a hangot digitálisan, további átalakítások nélkül továbbítsák egy hangsávra vagy hangszóróra. Ekkor fejlesztették ki az SPDIF-et, amelyet arra terveztek, hogy a DVD-lejátszóról hangot továbbítson a hangszórókhoz, sztereó rendszerekhez és soundbarokhoz.

Az SPDIF teljes mértékben elvégezte a feladatot, így idővel nagyon elterjedt az iparban. Az SPDIF-et a TV-kben optikai kimenet formájában használják. Később hasonló hangátviteli lehetőségeket vezettek be, mint például a HDMI ARC.

Mi a különbség az SPDIF és az optikai között?

Az SPDIF mellett van egy másik, aktívan használt hangátviteli formátum is – a Toslink (más néven optikai). Ez a formátum a jelek optikai szálak segítségével történő továbbítására szolgál.

Hogy röviden bemutassuk, hogyan működik technikai szempontból, az optikai kábelek fény formájában továbbítják az információt, amely egy optikai szálon halad át.

Amikor azt mondjuk, hogy „optikai”, akkor az ADAT formátumra gondolunk, amely az SPDIF versenytársa. Az ilyen jelet azonban át kell alakítani, hogy leküzdje az interferenciát. De vannak előnyei is. A rézkábeleken keresztüli adatátvitellel ellentétben a fény nem szenved csillapítástól vagy impedanciától, így a jel bármilyen távolságra továbbítható.

Az optikai jelet általában optikai kábelen keresztül küldik, míg az SPDIF-et általában RCA csatlakozóval ellátott koaxiális kábellel használják. Azonban optikai SPDIF optikai kábelen keresztül is használható.

Mi az az SPDIF digitális audió kimenet?

A Digital Audio Out a kimenet az analóg televíziózás óta ismert dugó formájában van, a helyes elnevezés RCA. A készülékek koaxiális kábellel vannak összekötve, a hangot speciális protokollok segítségével digitálisan továbbítják. A készülékek közötti kábel hozzávetőleges maximális hossza 10 méter (32 láb). A kábel maximális hossza azonban a felhasznált anyagok minőségétől és a kábel gyártásától függ.

Mi az optikai SPDIF?

Az optikai SPDIF (Sony/Philips Digital Interface Format) az optikai kábelen keresztül történő jelátvitel szabványa. A hangot egy lézer segítségével továbbítják az eszközök közötti optikai kábelen keresztül. Az átvitt optikai jel teljesítménye elegendő ahhoz, hogy a jelet a készülékek közötti körülbelül 10 méteres távolságra továbbítsa. Az optikai kábel esetében a készüléken lévő csatlakozót Toslinknek nevezik.

Optikai SPDIF vs. Digitális audio kimenet SPDIF

Ezek a kimenetek az átvitt jel minőségét tekintve azonosak. Az optikai SPDIF esetében azonban optikai jelet használnak jelátvitelre, a második esetben fizikai jelet.

Mindkét esetben a hangjelet digitálisan továbbítják, és az nincs kitéve torzításnak vagy csillapításnak. Ellentétben az analóg jellel, amely torzításra hajlamos, és különböző frekvenciákon egyenetlenül halványul: minél magasabb a frekvencia, annál jobban halványul a jel. Mindkét SPDIF formátumot meglehetősen széles körben használják, az optikai a televíziókban, a fizikai interfészek a számítógépekben elterjedtebbek.

Egyéb portok digitális hangátvitelhez

A digitális hang átvitelére szolgáló hasonló kapcsolatok nem számosan vannak, az ilyen protokollok egyik fő feladata a DTS vagy Dolby digitális többcsatornás hang átvitele egyik eszközről a másikra.

Hasonló funkciókat lát el a HDMI-port és a HDMI ARC egyik változata, a Display Port. Ezek azonban olyan protokollok, amelyek kombinálják a video- és hangátvitelt, az SPDIF tisztán hangátviteli formátum.