Zárt feliratok (Closed Captioning, CC) lényegében ugyanazok, mint a hagyományos feliratok. A „zárt feliratok” kifejezés az Egyesült Államokban alakult ki az analóg televízióról digitális televízióra való átállás során — és még korábban. Olyan feliratokra utal, amelyek külön kerülnek sugárzásra a videóképtől, és amelyeket a felhasználó saját igénye szerint bekapcsolhat vagy kikapcsolhat.
A zárt feliratok megjelenése
Az analóg televíziózás idején egyes csatornák két különálló jelet használtak: egyet a videóhoz, egyet pedig a feliratokhoz. A felhasználó eldönthette, hogy szeretné-e a feliratokat megjeleníteni. Így jött létre az Egyesült Államokban a zárt feliratok fogalma — olyan láthatatlan feliratok, amelyeket szükség esetén aktiválni lehet. Ekkoriban azonban nem volt széles körben elterjedt, mivel speciális televíziókészülékekre volt szükség, amelyek képesek voltak a kettős vételre és a két jel kombinálására. A digitális televíziózás megjelenésével, amely kezdetben lehetővé tette a feliratok sugárzását, a CC (Closed Captioning) kifejezés szilárdan beépült az amerikai gyakorlatba, mivel a felhasználók teljes ellenőrzést kaptak a feliratok felett.
A CC fogalma más országokban
Az Egyesült Államokban a CC kifejezés jól ismert, és még a jogalkotásban is használják. Más országokban, például Európában, a kifejezés nem annyira elterjedt, mivel az emberek inkább a hagyományos „feliratok” kifejezést használják.
Van különbség a zárt feliratok és a hagyományos feliratok között?
Az a tévhit, hogy a zárt feliratok alapvetően jobbak a hagyományos feliratoknál, tévedés. Ez a hiedelem elterjedt az interneten, amikor különböző weboldalak elkezdtek ismételni és terjeszteni téves információkat, például azt, hogy a zárt feliratok nemcsak a párbeszédet mutatják, hanem a környezeti hangokat is. Mivel sok automatikus rendszer az interneten található információkból dolgozik, ez a tévedés még szélesebb körben elterjedt.
Fontos megérteni, hogy a zárt feliratok és a hagyományos feliratok azonosak.
