A feliratozás kulcsfontosságú szerepet játszik a nézési élmény javításában, mivel hozzáférhetőbbé és érthetőbbé teszi a tartalmat. Különösen értékes a halláskárosultak számára, mivel lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben élvezzék a filmeket és műsorokat. A feliratok lehetővé teszik a nézők számára, hogy idegen nyelvű filmeket nézzenek anélkül, hogy meg kellene várniuk a szinkronizált változatot, így kényelmesen élvezhetik az új megjelenéseket, amint azok elérhetők a mozikban.
Angol nyelvterületen a feliratokat gyakran nevezik subtitles-nak vagy closed captioning-nak. A closed captioning kifejezés általában CC ikonra van jelölve a támogatott nyelv mellett, ami inkább az Egyesült Államokban elterjedt. Ezzel szemben az egyszerűbb subtitles kifejezést inkább Európában használják.
Valójában nincs különbség a rejtett feliratok és a hagyományos feliratok között, de az interneten elterjedt egy tévhit, miszerint a rejtett feliratok pontosabbak, ami nem igaz.
A „closed captioning” kifejezés története
A terminológia jobb megértéséhez tekintsük át a feliratok történelmét. Az analóg televíziózás idején a feliratokat közvetlenül a videóra helyezték, így egyetlen, elválaszthatatlan képkockát alkottak. Ez a módszer azonban nem volt rugalmas, így az 1980-as években megkezdődtek a feliratok megjelenítésének javítására tett erőfeszítések. Kifejlesztettek egy új rendszert, amely a feliratokat egy külön csatornán továbbította, lehetővé téve a tévé számára, hogy két csatornát egyesítsen. Ez lehetővé tette a feliratok bekapcsolását és kikapcsolását szükség szerint. Azonban a megvalósítás bonyolultsága miatt ez a rendszer nem vált elterjedtté.
A digitális videóformátumok megjelenésével egy fejlettebb megoldás alakult ki. A kodekek elkezdtek közvetlenül támogatni a feliratokat a videófolyamban. Ez azt jelentette, hogy a feliratok a videófájlban voltak, és azok megjelenítéséhez csak engedélyezni kellett őket a tévé vagy videólejátszó beállításaiban. Továbbá, a digitális feliratok lehetővé tették a több nyelvi lehetőséget, például angol és spanyol nyelveken, ami lehetőséget adott a nézőknek, hogy válasszanak a számukra kedvező nyelvet.
Mivel ezeket a feliratokat manuálisan kellett bekapcsolni, megszületett a closed captioning kifejezés. Ez azt jelenti, hogy a feliratok jelen vannak, de rejtve maradnak a digitális folyamaton belül, amíg a néző el nem döntheti, hogy aktiválja őket. Ez a kifejezés az Egyesült Államokban vált népszerűvé a felhasználó által vezérelt feliratok szinonimájaként.
A feliratok jelenlegi használata
Bár a digitális korszakban már nincs technikai különbség a rejtett feliratok és a hagyományos feliratok között, a feliratok használata jelentősen átalakult. Ma már gyakori, hogy az angol nyelven készült filmek többféle feliratozási lehetőséget kínálnak különböző nyelveken, lehetővé téve a nézők számára, hogy könnyedén válasszanak a számukra kedvező nyelvet.
Automatikus feliratok egy újabb fejlesztés, amelyek különböznek a hagyományosan stúdiók által készített feliratoktól. Ezeket a szerverek generálják, amelyek szoftvert használnak a film hangpályájának elemzésére és a feliratok automatikus létrehozására valós időben. Mivel ezek a feliratok csak kérésre jelennek meg, ők is a closed captioning kategóriába tartoznak. Az automatikus feliratok egyik jelentős hátránya a beszédfelismerés korlátai miatt előforduló hibák lehetősége. A nézők számára való könnyebb azonosítás érdekében ezeket a feliratokat gyakran automatikusan generált feliratokként jelölik.
