Miután a TCL átvette a LED-panelek gyártását a dél-koreai vállalatoktól, aktívan elkezdett befektetni különböző kijelzőtechnológiák fejlesztésébe. Ezek egyike a DLG (Dual Line Gate), amelyet 2022-ben mutattak be, és amelyet 2025–2026-tól kezdve széles körben alkalmaznak a televíziókban.
A marketinganyagok szerint ez a technológia lehetővé teszi a képfrissítési frekvencia pontos megduplázását – 60 Hz-ről 120 Hz-re a 60 Hz-es kijelzőkön, illetve 120 Hz-ről 240 Hz-re a 120 Hz-es kijelzőkön. A valóságban azonban ez az állítás meglehetősen vitatott, és részletesebb magyarázatot igényel.
Hogyan működik a DLG
A technológia a képfelbontás csökkentésén alapul. Ha egy televízió 4K (UHD) felbontású, akkor a felbontása 3840 × 2160 képpont. A DLG működési elve a képsorok megkettőzésén alapul: egy képsor kimarad, az előző pedig megismétlődik. Más szóval, a kép létrehozásához felhasznált pixelek száma vízszintesen és függőlegesen is csökken.
Ennek eredményeként a DLG mód bekapcsolásakor a televízió már nem natív 4K felbontásban jeleníti meg a képet. A felbontás 1920 × 1080 képpontra csökken, így a készülék gyakorlatilag Full HD módban működik. Más szóval, a kép egy 4K panelen rendelkezésre álló pixelek mindössze egynegyedének felhasználásával jön létre.
A technológia elsődleges célja a megjelenítő rendszer által feldolgozandó adatmennyiség csökkentése. Mivel a T-Con (Timing Controller) panel felelős a képadatok feldolgozásáért és a kijelzőpanelre történő továbbításáért, a felbontás csökkentése jelentősen mérsékli ennek a panelnek a terhelését.
A gyakorlatban a televízió az eredeti 4K felbontáshoz képest körülbelül négyszeresére csökkenti a képminőséget, mivel a kép előállításához lényegesen kevesebb pixelt használ.
DLG és a képfrissítési frekvencia növelése
Ebben az esetben a képfrissítési frekvencia nem magán a kijelzőpanelen növekszik meg. Ehelyett a DLG lehetővé teszi, hogy a televízió nagyobb képfrissítési frekvenciájú videojelet fogadjon és dolgozzon fel azáltal, hogy csökkenti a processzor és a T-Con panel között a HDMI-csatlakozón keresztül továbbított adatmennyiséget.
A televíziók processzorai a kiválasztott felbontástól függően eltérő maximális támogatott képfrissítési frekvenciával rendelkeznek. Például egy processzor UHD felbontás mellett legfeljebb 165 Hz-et, míg Full HD felbontás mellett akár 240 Hz-et is támogathat. Ez azt jelenti, hogy a megjelenítő rendszer nem képes natív UHD jelet 240 Hz-en feldolgozni.
Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy egy játékkonzol 3840 × 2160 képpontos, 240 Hz-es jelet küld. Ha a televízió nem támogatja ezt a formátumot, a felhasználó fekete képernyőt lát, vagy egy üzenetet kap arról, hogy a televízió nem képes fogadni ezt a videojelet.
Ha azonban a televízió támogatja a DLG-t, és a funkció be van kapcsolva, a processzor módosított videofolyamot hoz létre a T-Con panel számára. Ennek során a képsorok egy része – például az összes páros sor – kimarad, míg a megmaradó sorokat megkettőzi, hogy kitöltsék a teljes képernyőfelületet. Így a processzor az UHD jelet egy egyszerűsített módszerrel Full HD-vá alakítja, hagyományos lefelé skálázás (downscaling) nélkül.
Egyszerűen fogalmazva, a processzornak lényegesen kevesebb számítást kell elvégeznie, miközben a T-Con panel jóval kisebb mennyiségű képadatot fogad és dolgoz fel. Ezt a csökkentett adatmennyiséget ezután a teljes UHD panelen jeleníti meg.
A felhasználó szempontjából, különösen játék közben, a DLG kompromisszumot jelent. A kép veszít részletességéből, mivel már nem natív 4K felbontásban jelenik meg, ugyanakkor a magasabb képfrissítési frekvencia folyamatosabb mozgásmegjelenítést biztosít, ami javíthatja a játékélményt.
