A házimozirendszer és a soundbar egyaránt a filmek és tévéműsorok hangélményének javítására szolgál, de eltérő megközelítést alkalmaznak.
A hagyományos házimozirendszer általában egy AV-vevőből vagy erősítőből és több hangszóróból áll. A konfigurációtól függően tartalmazhat első hangsugárzókat, középső hangsugárzót, surround hangsugárzókat és mélynyomót. A korábbi all-in-one házimozirendszerek beépített DVD- vagy Blu-ray-lejátszót is tartalmazhattak.
A soundbar egy kompakt audiorendszer, amely több hangszórót és hangfeldolgozást egyetlen készülékházban egyesít. A modern soundbarok HDMI-n, optikai audiocsatlakozáson, Bluetoothon vagy Wi-Fi-n keresztül csatlakoztathatók a tévéhez és más eszközökhöz. Egyes modellek támogatják a Dolby Atmos és DTS:X formátumokat, valamint a vezeték nélküli mélynyomókat és a kiegészítő hátsó hangsugárzókat is.
A fő különbség tehát a rendszer felépítésében rejlik. A hagyományos házimozi több különálló, a helyiségben elhelyezett hangszórót használ, míg a soundbar a hangtechnika nagy részét egyetlen készülékben egyesíti, és jóval kevesebb helyet foglal.
A streaming szolgáltatások és a nagyméretű tévék fejlődése mindkét technológia szerepét megváltoztatta. A fizikai adathordozók lejátszói kevésbé fontossá váltak, miközben a tévék, streaming eszközök, AV-vevők és soundbarok egyre inkább a modern otthoni szórakoztató rendszerek központi elemeivé váltak.
1960–1990
Az 1960-as és 1970-es években a sztereórendszerek egyre népszerűbbé váltak. A kétcsatornás sztereó lehetővé tette, hogy a hallgatók bal és jobb oldalról is érzékeljék a hangokat, így szélesebb és valósághűbb hangteret biztosított, mint egyetlen hangszóró.
A térhatású hangzás fejlődésének egyik fontos mérföldköve a Dolby Surround bevezetése volt, amelyet később a Dolby Pro Logic követett. Ezek a technológiák lehetővé tették, hogy a kompatibilis audiorendszerek további hangcsatornák és hangszórók segítségével térhatású hanghatásokat hozzanak létre.
Ebben az időszakban azonban a házimozirendszerek elsősorban a technológiai rajongók számára készültek. A berendezések gyakran drágák és bonyolultak voltak, telepítésük pedig nehézkes volt, és nem volt egyszerű őket hagyományos televízióhoz csatlakoztatni.
1990–2000
A Dolby Digital és a DTS megjelenése széles körben elérhetővé tette a digitális többcsatornás hangzást az otthoni szórakoztatásban. Az 5.1 csatornás konfiguráció a filmek hangzásának fontos szabványává vált.
Egy tipikus 5.1 rendszer egy bal oldali, egy jobb oldali, egy középső, két surround hangsugárzóból és egy mélynyomóból állt. Ez a konfiguráció lehetővé tette, hogy a nézők otthon is olyan irányított hanghatásokat élvezzenek, amelyek hasonlóak a moziban tapasztalható hangzáshoz.
A házimozirendszerek fejlődését az olyan digitális adathordozók megjelenése is ösztönözte, amelyek képesek voltak többcsatornás hang tárolására. Ez lehetővé tette a kiváló minőségű térhatású hang otthoni rögzítését és lejátszását, így az otthoni filmnézés élménye közelebb került a moziban tapasztalható élményhez.
2000–2015
A 2000-es évek jelentős változásokat hoztak mind a televíziók technológiájában, mind a házimozirendszerekben.
A nagyméretű síkképernyős televíziók egyre elterjedtebbé váltak, miközben a képernyők mérete tovább növekedett. Ennek eredményeként az otthoni filmnézés egyre inkább hasonlítani kezdett a moziban szerzett élményhez.
Ugyanebben az időszakban a gyártók kompaktabb alternatívákat kezdtek fejleszteni a hagyományos házimozirendszerekhez. Ezek a termékek hozzájárultak a modern soundbarok gyors elterjedéséhez.
A kompakt eszközökből történő térhatású hangzás létrehozásának egyik korai példája a Yamaha Digital Sound Projector technológiája volt. Az olyan termékek, mint a Yamaha YSP-4000, több kis hangszórót és digitális jelfeldolgozást használtak annak a benyomásnak a létrehozására, hogy a hang különböző irányokból érkezik, anélkül hogy hagyományos, több különálló hangszóróból álló rendszerre lett volna szükség.
2015–napjainkig
A 2010-es évek közepére gyorsan megváltozott az, ahogyan az emberek filmeket és tévéműsorokat néztek.
A streaming szolgáltatások egyre népszerűbbé váltak, és sok fogyasztó számára csökkentették a fizikai adathordozók, például a DVD-k és Blu-ray lemezek jelentőségét. Ennek eredményeként a beépített lemezlejátszóval rendelkező all-in-one házimozirendszerek fokozatosan elavulttá váltak.
Ezzel párhuzamosan a soundbarok is egyre népszerűbbé váltak, mivel sokkal egyszerűbb volt telepíteni őket, mint a hagyományos házimozirendszereket. A soundbar a tévé alatt helyezhető el, és egyetlen kábellel csatlakoztatható, míg a fejlettebb modellek vezeték nélküli mélynyomókkal és hátsó hangsugárzókkal is párosíthatók.
A soundbarok technológiailag is jelentősen fejlődtek. Ahelyett, hogy csak sztereó hangot reprodukáltak volna, számos modell már virtuális térhatású hangzást és modern többcsatornás hangformátumokat is támogatott.
A modern soundbarok sokkal fejlettebbek azoknál az egyszerű eszközöknél, amelyeket eredetileg a televízió beépített hangszóróinak helyettesítésére fejlesztettek ki. Sok modell ma már támogatja a HDMI eARC-ot, a Dolby Atmos-t, a DTS:X-et, a Wi-Fi-t, a Bluetooth-t és a vezeték nélküli mélynyomókat. Egyes rendszerek külön hátsó hangsugárzókkal is bővíthetők a teljesebb térhatású hangélmény érdekében.
A Dolby Atmos tovább változtatta a térhatású hangzás megközelítését. Ahelyett, hogy a surround hangzást csak a hallgató körül, vízszintesen elhelyezett hangszórókra korlátozná, az Atmos képes azt a benyomást kelteni, hogy a hangok felülről is érkeznek, akár közvetlenül a hallgató feje fölül.
A hagyományos házimozirendszerek azonban nem tűntek el. A technológia iránt érdeklődők és azok a felhasználók, akik erőteljesebb és pontosabb térhatású hangzást szeretnének, továbbra is választhatnak különálló hangszórókból, AV-vevőből és mélynyomóból álló rendszert. Az ilyen rendszerek továbbra is fontos választást jelentenek a dedikált házimozi-rendszerekhez, valamint azok számára, akik a hangminőséget és a rugalmasságot fontosabbnak tartják az egyszerűségnél és a kompakt méretnél.
Házimozirendszer vagy soundbar
A házimozirendszer és a soundbar közötti választás nagyrészt a felhasználó igényeitől függ.
A hagyományos házimozirendszer azok számára alkalmasabb, akik erőteljesebb és pontosabb térhatású hangzást szeretnének, és elegendő helyük van több hangsugárzó elhelyezésére. Nagyobb rugalmasságot is kínál, mivel az egyes komponensek külön-külön fejleszthetők vagy cserélhetők.
A soundbar kényelmesebb választás azok számára, akik a teljes hangsugárzórendszer telepítése nélkül szeretnék javítani a televízió hangzását. Kevesebb helyet foglal, kevesebb kábelt igényel, és általában egyszerűbb beállítani.
A modern soundbarok meglepően valósághű hangzást is képesek nyújtani, különösen vezeték nélküli mélynyomóval és hátsó hangsugárzókkal együtt használva. Egy megfelelően beállított, különálló hangsugárzókból álló rendszer azonban továbbra is pontosabb hangforrás-meghatározást és magával ragadóbb térhatású hangélményt biztosít.
