A televízió felbontása a képernyőn megjelenített képet alkotó pixelek száma. Ahogy a TV-képernyők mérete nőtt, egyre nagyobb felbontásra volt szükség a képminőség fenntartásához, lehetővé téve a nézők számára, hogy közelebb üljenek a képernyőhöz anélkül, hogy észrevennék az egyes pixeleket. Minél több pixelből áll egy kijelző, annál élesebbnek és részletgazdagabbnak tűnik a kép.
A pixel a kép legkisebb eleme, amely színinformációt tartalmaz. Minden pixel három vagy négy alpixelből áll, amelyek az alapszíneket — vörös, zöld és kék — jelenítik meg. Egyes gyártók további alpixellel rendelkező paneleket is készítenek. Például az LG OLED paneljei fehér alpixelt tartalmaznak a fényerő növelése érdekében, míg a Sharp Aquos LED paneljei egy további sárga alpixelt alkalmaztak. Ezek a kiegészítő alpixelek nem kapnak külön képadatokat; értékeiket a három fő színcsatorna információi alapján számítják ki.
SD felbontás, SD TV
Az SD (Standard Definition) a legrégebbi televíziós felbontási formátum, jellemzően 720 × 480 pixel (NTSC) vagy 720 × 576 pixel (PAL és SECAM) felbontással. Ez volt az analóg televíziós sugárzás szabványa, és DVD-k esetében is ezt használták. Léteznek analóg és digitális SD-szabványok is, bár az SDTV kifejezést általában a digitális változatra használják.
A modern televíziókon az SD-tartalom észrevehetően elmosódottnak tűnik, mert viszonylag kevés képrészletet tartalmaz. Nagy felbontású kijelzőkön való megjelenítéskor a képet fel kell nagyítani, de az eredeti pixelek korlátozott száma nem tud elegendő részletet biztosítani az éles megjelenítéshez.
Napjainkban az SD-formátum elavultnak számít, és ritkán használják sugárzásra vagy új tartalom létrehozására. Ennek ellenére még gyakran megtalálható régebbi adathordozókon, például videokazettákon és DVD-ken.
A képen egy televíziós adás képernyőképe látható; a videó 576i módban kerül sugárzásra (576 sor, váltottsoros letapogatás, 16×9 képarány, SD-minőség).
HD TV-felbontás
A HD (High Definition) felbontása 1280 × 720 pixel, és általában 720p néven ismert. Találkozhat a 1080i megjelöléssel is, bár ezt ritkán használják. Az SD-hez képest a HD sokkal élesebb képet biztosít jobb részletességgel és több látható részlettel.
A HD-formátum a digitális televízió megjelenésével és a digitális műsorszórás kezdetével jött létre. Ahogy az SD-felbontás már nem felelt meg a digitális tartalom növekvő igényeinek, elkezdték bevezetni a HD-t. Fő szabványként eltöltött időszaka azonban viszonylag rövid volt, mivel végül magasabb felbontású formátumok váltották fel. Ennek ellenére a HD-t továbbra is használják egyes televíziós műsorokban és online videókban.
Full HD TV
A Full HD (FHD) felbontása 1920 × 1080 pixel, és 1080p néven is ismert. Több mint kétszer annyi pixelt kínál, mint a HD, ami jelentősen élesebb és részletgazdagabb képet eredményez. Hosszú éveken át a Full HD volt a televíziók, Blu-ray lemezek, játékkonzolok és más videóeszközök szabványos felbontása. Az ilyen felbontásban rögzített videó magas részletességet nyújt, és gyakorlatilag bármilyen kijelzőn jól megtekinthető.
Ez a TV-képernyő-felbontási formátum a 2010-es évek közepéig szabványnak számított. Az UHD kijelzők megjelenésével azonban a Full HD sokkal ritkábbá vált a televíziókban. Ennek ellenére nem veszített jelentőségéből, mivel a legtöbb videót továbbra is Full HD felbontásban készítik, mivel optimális egyensúlyt biztosít a képminőség és az átvitelhez szükséges adatmennyiség között.
UHD TV-felbontás
Az UHD (4K) televíziók felbontása 3840 × 2160 pixel, ami négyszer több pixelt jelent, mint a Full HD. Ezek a televíziók 2015 és 2016 között kezdtek megjelenni, miután a panelgyártók széles körben átálltak a 4K kijelzők gyártására. Napjainkban az UHD (4K) az uralkodó TV-felbontás, és széles körben támogatják a streaming szolgáltatások, a játékkonzolok és az Ultra HD Blu-ray lemezek. A legújabb ATSC 3.0 (Advanced Television Systems Committee) műsorszórási szabvány, amelyet az Egyesült Államokban és több más országban is elfogadtak, szintén támogatja a 4K felbontást.
A mai videótartalmak jelentős része 4K-ban készül. A természetfilmeket gyakran natív 4K-ban rögzítik és mutatják be a maximális részletesség megőrzése érdekében. A játékfilmeket is gyakran ilyen felbontásban forgatják, azonban a képet általában az utómunka során feldolgozzák a túlzott részletesség csökkentése érdekében. Ennek oka, hogy a natív 4K-felvétel olyan bőrhibákat is láthatóvá tehet a színészek arcán, amelyeket a nézők zavarónak találhatnak. Összességében az UHD (4K) vált a legelterjedtebb felbontássá mind a videók gyártása, mind a lejátszás terén.
8K TV-felbontás
A 8K felbontása 7680 × 4320 pixel, ami négyszer több pixel, mint az UHD (4K), és tizenhatszor több, mint a Full HD esetében. Ez a rendkívül magas felbontás kivételes képélességet és részletességet nyújt nagyon nagy képernyőkön, bár a 8K-tartalmak mennyisége továbbra is korlátozott. Bár léteznek 8K-felvételre képes kamerák, gyakorlatilag nincs elérhető tartalom ebben a felbontásban.
Amikor az első 8K televíziók 2018-ban megjelentek, sokan megjegyezték, hogy televíziónézés közben nem volt észrevehető különbség a 4K és a 8K televíziók képminősége között. A 8K panelek viszonylag magas gyártási költsége ellenére azokat önköltségi áron értékesítették, a televíziókat pedig prémium modellekként pozicionálták.
2025-ben azonban a panelgyártók az alacsony jövedelmezőség miatt leállították ezeknek a paneleknek a gyártósorait, és megszűnt a 8K televíziók gyártása. A 8K formátum továbbra is létezik, de ritkán használják, mert túlzónak tekintik.
